A fáradságos próbákat és előkészületeket követően túl vagy az előadáson. Milyen érzések vannak benned? Hogy aludtál az előadás utáni éjszakán?

A kis Kőbányai Görög Klubból a saját gondolataimat és rendezésemet felvinni a Nemzeti Színház nagyszínpadára, alapból kihívás volt. Gyakorlatilag ismeretlen színpadon játszottunk, hiszen egyetlen próbánk volt csak ott (technika, fény, élő zene, gépészet): az előadás napján, két órás alvást követően, reggel nyolctól este hatig, egy szendviccsel, egy kávéval és egy csokival egy huzamban levezényeltem a főpróbát.

Hogy ez őrültség-e? Igen. Kell abból az embernek, különben mi értelme az életnek? Erőt adott a csapatom bizalma, a gyerekek öröme és a közösségem szeretete, akik izgalommal várták az előadást.

A darab után a csapatból utolsónak maradtam a színházban. Mindenkinek megköszöntem a munkáját, mindenkitől külön elbúcsúztam. Boldogság és öröm töltött el. Hazaérkezve – hiába voltam fáradt – nem tudtam elaludni... Történelmet írtunk!

Az Oidipusz király egy igazi klasszikus. Hova próbáltad a hangsúlyt helyezni?

A hangsúlyt a gnoszisz eaftonra tehát az ismerd meg önmagad gondolatra fektettem. Tekintve a pandémiás viszonyokat, remélem, hogy a közönség elgondolkodott önmagán és a fennálló helyzeten.

A nézők vastapssal díjazták az előadást, ami azonban minden volt, csak szokványos nem. Színi előadás, tánc, ének, akrobatika egymást kiegészítve, a szöveg hol görögül, hol magyarul, a Kirie eleiszon után diszkófényes könnyebb ritmusok. Nem volt ez túl merész?

Ez vagyok én. Gyerekkoromban zenéltem, görög dalokon nevelkedtem, a tánc mindig meghatározó volt az életemben. Görögországban az ókori görög színházról tanultam. Amennyire a görög zenét szeretem, olyannyira jelen van életemben a mai elektronikus zene is. A modern kortárs dolgokat nagyon kedvelem. Példaképeim Terzopoulos és Papaioannou, Ha megtalálod ebben a görög arany középutat, akkor ez az egész egy egységet alkot.

Rendezője és színésze is voltál a darabnak, de tán még producere is, minimum! Vagy ez a normális? Tehát valamit kitalálni, aztán a válladra venni és megvalósítani?

Nem, ez nem normális. Többen megkérdezték tőlem, hogy csináltam? Akik ismernek, tudják, ha valamire igent mondok, akkor a vállamra veszem és végig viszem az egészet.

Mondanál pár szót a szereplőkről?

Eleni Kotsona, görögországi színésznő rengeteget segített a darabban dramaturgia és rendezési szempontból. Álmosd Phaedra, aki nemcsak Iokaste szerepét vitte katarzisig, de a jelmezeinket is ő tervezte és varrta meg. Az Oedipusunk eredetileg más lett volna. Az egész csapat egyöntetűen, az elmaradt márciusi előadás előtt egy hónappal úgy döntött, hogy elköszönünk tőle, mert nem lehetett vele együtt dolgozni. Így jött az ötlet, hogy egy táncművész, Peták Róbert legyen Oedipus. Oedipus és a kara táncművészek voltak. Koreográfus Bokrossy Barbara, táncosok: Bodócs Diána, László Bíborka, Kovács Kinga, Németh Laura.  A kar dalait Eleni Kotsona írta, és Kollatos Jorgos zenésítette meg. A zenekarban ő volt a parasztfurulya és a klarinét, továbbá Oedipus görög és magyar hangja. Alekos Stefopoulos dob, ütőshangszerek, Nisalowski Fanni hárfa, akik profi zenészek és emelték a darab színvonalát. Nagy Zsuzsanna az ország legjobb artistája.

Külön nagy öröm, hogy negyedik generációs görög származású gyerekek is részt vehettek a darabban, akik a Kőbányai Görög Önkormányzat által biztosított görög nyelvi órákra járnak. Számomra fontos, hogy részt vegyenek a darabjaimban. A díszletet és kellékeket Lipovics János szobrászművésznek köszönthetjük. Plakát, fotózás: Nicky Papastergiou; vetítés, média: Fazekas Ádám. A magyar feliratot Babits Mihály fordításában olvashattuk, annak kezelését Panagiota Lotsounak köszönhetjük. A sminkért Puzanova Veronika rajzművésznek, a felvételért Mukk Sándornak vagyunk hálásak. Végül nagy köszönet mindenért Kollátoszné Klica Paraszkevinek, Vula néninek. 

Mint megtudhattuk, jön a folytatás: Antigoné. Nagy falat! Van már valamilyen prekoncepciód?

Sokan mondták, hogy várják már!  Ez nekünk nagy elismerés. Még nagyobb öröm, hogy nemcsak a közösségünk, de a magyar szakmabeliek is felnéztek és elismerték a munkánkat. Magyarországon új stílust hoztunk létre, új dolgot alkottunk. Rendkívül örülök, hogy görög származású színészek és művészek látva a darabot, jelezték, hogy kedvük lenne velünk együtt alkotni.

Van egy nagy álmom, ami összekötheti Budapestet Athénnal. Görögök és magyarok – kulturális hidat építve – együtt játszhatnának. Az Amfitheatro gyerek színi csapata után elindultunk azon az úton, hogy egy professzionális görög társulatot építsünk.

Folytatjuk… Συνεχίζεται…: Antigoné.