Vegyük egyenként!
Nem hirdették meg, nem számoltak be róla, de kiderült: A Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata 2019-ben 1,2 millió forintot nyert az államtól buszos zarándokút-szervezésre, Isztambulba! Milyen jó lett volna, ugye? Még utoljára láthatták volna a Kis-Ázsiából származó görögjeink utódai (hivatkoztak rájuk a pályázati anyagban) a Hagia Sophiát nem mecsetként.
Az utazás megvalósult. Ugyan nem autóbusszal és nem egy busznyi emberrel. 4 fő vett részt rajta a vezetőségből, akik repülőgéppel mentek és három éjszakát kitűnő szálloda egyágyas szobáiban töltöttek el, és idegenvezető és külön transzfer segítségével fedezhették fel a várost, találkozhattak a konstantinápolyi pátriárkával. Összesen 1,2 millió forintból, tehát fejenként 300 ezer forintért, önrész nélkül. Vajon kifizették volna ugyanezt az összeget a saját zsebükből? De mit kicsinyeskedek én, ugye? Én leszek az első, aki majd átölelem őket – írta a költségvetési előirányzat nélkül havi 239 ezer forintért szót vivő T. úr –, ha majd a jövőben zsinórban indulnak be a zarándokutak nekik köszönhetően. Ennek idáig nincs nyoma, annak viszont sokkal inkább, hogy milliókat kell a jelenlegi önkormányzatnak gondatlan és szabálytalan felhasználás miatt az államnak, illetve vállalkozásoknak (vissza)fizetni.
A pályázati projekt megvalósításának több pikantériája is van. Túl azon, hogy lett az autóbuszból repülő és a 40 emberből 4, nézzük a számlákat. Mindössze 2 számla tartozik az elszámoláshoz. Az egyik a repülőjegyekről, a másik a szállásról, a transzferről és az idegenvezetésről (ezek közül a pályázaton csak a szállással lehetne elszámolni). És vajon ki adta a számlát? A török szolgáltató? Nem! Az önkormányzat elnökének magyarországi szállodája közvetített szolgáltatásként! Miért? A volt elnök szerint azért, mert a török szolgáltatók nem tudnak olyan számlát kiadni, ami itthon elfogadható lenne. Januárban még azt gondolhattuk, hogy talán igen, de azóta tudjuk, hogy az Országgyűlési Hivatal például nem ennyire finnyás. Neki jó a török számla.
Az önkormányzati elnök vállalkozásának számlája ugyan nem bontja meg a számlát szolgáltatások szerint (ez jó a magyar hatóságoknak?), de a visszadátumozott megrendelési visszaigazoláson rajta vannak a nevek. Nem 4 név, hanem 5. Ugyanis rajta van a 2019-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével (erről szerényen hallgatva) kitüntetett vallás- és egyházügyi szakértő asszony, P. Márta neve is. A 2020. január 15-i közgyűlésen azonban a szószóló úr jelezte, hogy a (közgyűlést ez idáig személyes jelenlétével meg nem tisztelő, ellenben az én feljelentésemet ott a szakértőtársán keresztül bejelentő) egyházügyi szakértő teljes költségét a szószólói kabinet fizette, tehát utána a görög önkormányzat nem fizethetett.
Akkor ugyanaz a szolgáltatás kétfelé lett kiszámlázva? Kifizette a görög szószólói kabinet és az országos görög önkormányzat is az elnök vállalkozásának számlája alapján? Ezt állítottam és dokumentáltam, és ennek kivizsgálására kértem fel a pénzügyi bizottságot. Sőt, miután a szószóló úr rendelkezésemre bocsájtotta a török szolgáltató számláját, amelyet az Országgyűlési Hivatal fizetett ki, valamint a szószólói kabinet vezetője is segítségemre volt egy fontos kérdés tisztázásában, a pénzügyi bizottság felé is megküldve dokumentálva kijelenthettem, hogy úgy P. Márta szállásköltségét, mint a teljes delegáció transzfer- és idegenvezetési költségét az Országgyűlési Hivatal fizette. Mivel a török szolgáltató a bizonylatokkal szembeni követelményeknek megfelelve a szolgáltatásokat részletezte, tudható, hogy a szállás költsége egy főre 390 euró volt (130 euró naponta), a transzfer 450 euró, az idegenvezetés pedig 150 euró. A fenti szolgáltatások azonban szerepelnek az önkormányzat felé kiállított számlában is. Melyik volt előbb? A török szolgáltató a számlát a szolgáltatás teljesítésével egy időben kiállította, az elnök vállalkozása viszont csak három hónappal később. Tehát az elnök szállodája olyan szolgáltatás költségét számlázta tovább, amelyet más már kifizetett. Ez szabályos? Ennek megállapítását kértem a pénzügyi bizottságtól, amely az elnök M. Ioannis és Sz. László szavazatával úgy döntött, hogy semmi sem utal kettős kifizetésre, valamint az önkormányzatot kár nem érte.
Pedig hasonló esetre volt már precedens korábban is, amit ráadásul pont az Sz. László által elnökölt eseti bizottság fogalmazott meg 2017-ben, amikor Sz. László még az akkori elnök ellenzékének egyik legmeghatározóbb képviselőjének számított. Nézzük, mit állapított meg akkor a bizottság: „A közbeszerzési folyamat támogatására és a szerződéstervezet jogi előkészítésére kötött megbízási szerződéssel kapcsolatos, hogy ugyanazon feladathoz (ÁMK villamos hálózat korszerűsítése) kapcsolódóan – az ellenőrzött bizonylatok tanúsága szerint - kétszeres számlázás, kifizetés történt.”
De mire hivatkozik a pénzügyi bizottság? Alapvetően négy dologra: Az utolsó pillanatban az utazást lemondta D. György, ezért kellett venni plusz egy repülőjegyet, tehát összesen ötöt, az utasok névsorát az önkormányzat hivatala adta meg tévesen a vállalkozásnak, az elnök vállalkozása számla alapján magasabb díjat fizetett a 7 (!) fő számára megrendelt szolgáltatás után, mint amennyit a görög önkormányzatnak kiszámlázott, és végül a pályázat elszámolása megtörtént.
A 4 indok közül háromra roppant egyszerű reagálni, az egyiknél viszont érdemes elidőzni. Csak röviden: a kettős kiszámlázás kérdése a repülőjegyek esetén nem merült fel. A repülőjegyek névre szólnak, a szállodai szobák nem. A január 15-i közgyűlésen G. Athéna elmondta, hogy az utolsó pillanatban ugrott be D. György helyett. E tekintetben P. Márta szakértő asszony neve fel sem merült. A hivatal nem adott le tévesen semmiféle névsort, amit bizonyít az, hogy a nevek között G. Athéna neve is szerepel, aki D. György helyett ugrott be. Ennek megfelelően nem a hivatal által leadott névsor volt téves, hanem a június elején kelteztetett megrendelés-visszaigazolás volt visszadátumozott. Végül, a pályázat elszámolása még nem valósult meg. A beszámoló beadása nem egyenlő az elszámolás megvalósulásával, amit ha a pénzügyi bizottság nem tud, akkor már csak ezért is aggályos a szakértelme.
De ki az a plusz két-három fő a török szolgáltató számlája alapján? Már a január 15-i közgyűlésen T. Dimitrisz elmondta, hogy a delegáció tagjai nem voltak egyedül. Kormányzati szereplők is voltak velük (a hozzászólásának pontos leirata a jegyzőkönyvben, vagy a hanganyagban megtalálható), M. Ioannis pénzügyi bizottsági elnök pedig már akkor tudni vélte, hogy a bizottság a Rákóczi-emlékév előkészítése végett járt a távoli városban. T. Dimitrisz információját Sz. László a Syllogos július 15. nyilvános online-ülésén azzal pontosította, hogy az elnök vállalkozása által fizetett számlán szerepelt 2 fő költsége is a kormányhivataltól.
Álljunk meg ennél a pontnál, és először is feltételezzük azt, hogy Sz. László ugyanazzal az „alapossággal” vizsgálta meg a török szolgáltató számláját, mint magát az egész ügyet. Ugyanis mi is a viszony a kormányhivatalok és a nemzetiségi önkormányzatok között? A kormányhivatalok látják el a törvényességi felügyeletet. Mint az a pénzügyi bizottság korábbi vezetőjének feljegyzéséből is tudható, tőle idézve, „többször jeleztük a Kormányhivatal felé a szabálytalanságokat”. Sajnos következik a kérdés: Az önkormányzat elnökének vállalkozása miért fizette kormányhivatalnokok szállásköltségét? Barátságból? Szívességből? És a számoknál maradva: az önkormányzat elnökének vállalkozása 990 euró értékben fizettette ki az önkormányzattal azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az országgyűlési hivatal már kifizetett. A két kormányhivatalnok szállásköltsége, ha feltételezzük, hogy ők is egyágyas szobában voltak, összesen 780 euró. Elképzelhető, hogy ez a költség a 990 eurós plusz bevételből lett fedezve? Tehát elképzelhető, hogy az önkormányzat elnökének vállalkozása a kormányhivatalnokok szállásköltségét az önkormányzattal fizettette ki? Ez a pénzügyi bizottság szerint nem aggályos?
A pénzügyi bizottság nem vizsgálta a számlák közötti átfedést. Elfogadta a volt elnök nyilatkozatát, de azt nem ellenőrizte le sem az önkormányzat hivatalán, sem a szószólón keresztül. Nem vizsgálta az összefüggést a szolgáltatást igénybe vevők száma közt mutatkozó ellentmondást. Minderre kísérletet sem tett, a megítélésem szerint kísérletet sem akart tenni.
Az az Sz. László, aki 2017-ben még igen alapos vizsgálati jelentést és határozott, komoly gazdasági visszaélésekre utaló megállapításokat írt alá bizottsági elnökként, 2020-ban szemet hunyt a visszaélés felett. M. Ioannis, aki a 2019. évi kampány során még bűnözőként jellemezte az akkori elnököt és azt írta, hogy „van az a pénz, ami megmozgatja a silány embereket” szintén úgy tűnik, hogy mosdat. De miért? Mitől tudnak emberek megvilágosodni és jobb útra térni? Miféle realitás birtokában fordítják el a fejüket? Mi kell hozzá? Egy vállalkozásélénkítő injekció, plusz megrendelés, politikai vagy szakmai karrier lehetősége? Egy jól hangzó állami kitüntetés? Mit kell ezekért teljesíteni? Szakérteni, ha úgy hozza szükség? Jelentést írni, ha – mondjuk – elhangzik valami a görög nagykövetségen? Esetleg feljelentést tenni a kellemetlenkedő képviselőkkel szemben? Kápolnát építeni a Görögség Házában? Híveket toborozni az egyházi liturgiákhoz? Útmenti keresztet állítani vagy teremtésvédelmi programot indítani? Vagy egyszerűen csak falazni a szabálytalanságokhoz, ha azt „védett személy” követi el?
És végül: amikor Sz. László nekem mint igazságosztónak címezve nyilvánosan vénasszonyokról ír és a Syllogosból alig két tucat ember támogatásáról, akkor egy picit álljunk meg! Igen! Ők azok, mi vagyunk azok az vénasszonyok. Ők, mi vagyunk azok a Syllogos-tagok, akiket lehet, hogy fel lehet cserélni fiatalabbacskákra, befolyásosabbakra, csinosabbakra vagy elegánsabbakra, de egy bibi van! Azok, akikre ez a megvilágosult kör (mások ezeknél még sokkal durvább dolgokat írtak és mondtak is) a szavazatok reményében felváltja a „vénasszonyokat”, azok nem tagjai a görög közösségnek. Így adja el ez a végtelenül realista, befolyásos és jobb belátásra tért érdekközösség a hazai görögséget!
Purosz Alexandrosz MGOÖ-képviselő
