Amikor 2019 nyarán eldöntöttem, hogy indulok a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának közgyűlésébe delegáló választáson, az motivált, hogy többé ne fordulhasson elő az, hogy Beloiannisz életét komolyan befolyásoló döntéseket ilyen tehetetlenül figyeljem, mint az elmúlt öt évben tettem. Olyan döntéseket hoztak többször is az előző közgyűlés tagjai (a többségük), amik túl azon, hogy szakmaiatlanok voltak, súlyos anyagi károkat okoztak, Beloiannisz rövid és hosszú távú jövőjét is komolyan veszélyeztették. Nem kell részleteznem senkinek, hogy egy ilyen kis település, mint Beloiannisz mekkora bajba kerülhet, ha elveszíti az alapfokú oktatási intézményét, az Általános Iskoláját. A rosszul sikerült beruházások, a nem megfelelő intézményvezető megbízása, a helyi önkormányzattal való teljesen ellenséges viszony kialakítása, valamint az a tény, hogy a nem Beloianniszban élő képviselők nem érezték át teljes mértékben a beloianniszi intézményekkel kapcsolatos döntéseik súlyát (legalábbis mi úgy éreztük), oda vezetett, hogy többen is úgy gondoltuk, jobb, ha erősebb beloianniszi képviseletet alakítunk ki az MGOÖ testületében.

Mint Syllogos-tag úgy éreztem, hogy ez a legnagyobb múltú és a legszélesebb rétegeket elérő görög egyesület az országban, ezért a legnagyobb legitimációt is ez adja a közösségért végzett munkámhoz. Az elejétől fogva vallottam, hogy bár Beloiannisz érdekképviselete miatt indultam, tisztában vagyok vele, hogy a teljes görögség érdekében kell dolgoznom, még akkor is, ha lesznek olyan döntések, amikor mindkét fél képviseletében kell eljárnom. Ezt vállaltam és igyekszem a legjobb tudásom szerint ennek megfelelni. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy a Syllogos vezetése nem saját hatáskörében állította össze a választási listáját, hanem demokratikus választás útján. A legnagyobb tagságú egyesület választások során elnyert listahelye maximális legitimációt adott a rajta szereplő emberek számára. Volt viszont egy nagy hibája a rendszernek, ami nagyon gyorsan kiderült, és szerintem ezen a következő választások előtt érdemes elgondolkodni. Véleményem szerint az előválasztás során nem elég a listára jelentkező tagokat választani, hanem külön elnökjelöltekre is szavaznunk kellene. Nem fordulhat elő az a helyzet, hogy a legtöbb képviselőt adó egyesület képviselőiből senki nem akarta az elnöki pozíciót elvállalni, ami azzal is járt, hogy sem a technikai előkészítés, sem a kampány nem volt olyan színvonalú, ami szükséges lett volna ahhoz, hogy megnyerjük önállóan a választást legalább nyolc mandátumot szerezve. Ha választottunk volna előre egy elnökjelöltet, aki azután automatikusan listavezetővé vált volna, adhatta volna a nevét, az arcát, valamint minden lehetséges erőforrást és energiát a kampányhoz. Sok választót tartott bizonytalanságban, hogy nem lehetett tudni, ki lesz ennek a képviselőcsoportnak a vezetője. Az is látszik, hogy más szervezetek komoly erőforrások bevetésével, sokkal kisebb taglétszámmal tudtak vállalható eredményeket elérni úgy, hogy az ő listáikat a vezetőik állították össze, nem tudom, hogy milyen szempontok alapján.

Mivel a négy bejutott szervezet képviselői közül rajtunk kívül egyedül a GIE képviselői között nem voltak az előző vezetés tagjai, vagy azokat támogató képviselők, evidensnek tűnt, hogy velük kezdjünk tárgyalásokat a tisztségviselők megválasztásával kapcsolatban. A két egyesületnek volt összesen 6+2 képviselője, ami éppen megteremtette a többséget a közgyűlésben, és előre lehetett sejteni, hogy nagyon nehéz feladat lesz ezt a minimális többséget egyben tartani. Ez a törékeny többség az első pillanattól kezdve magában hordozta a sérülékenységét, nem is sikerült egyben tartani szinte egy pillanatig sem, és szerintem valójában soha nem is volt meg. Rögtön az első egyeztetésekkor olyan komoly vitákba bonyolódtunk, amire senki nem számított előre, és számos olyan tüske maradt emberekben, amit azóta sem sikerült kihúzni, sőt, a helyzet egyre csak rosszabbodik. Arra még össze tudtuk szedni minden erőnket, hogy az elnök személyében megegyezzünk, valamint az alelnökök tekintetében gesztust gyakoroljunk a Hellasz egyesület felé, és tőlük is jelöljünk egy alelnököt, így az elnököt és a két alelnököt az általunk legitim jelölő szervezetnek tartott három egyesület adja, de aztán ez a törékeny többség szinte azonnal darabokra hullott. Nem tudtunk az elnök mögé egy stabil többséget kialakítani és már az első pillanattól kezdve egy olyan munka indult meg, ami véleményem szerint nem egy szisztematikus építkezés, hanem ügyek mentén, rengeteg buktatóval tarkított birkózás, amelynek rendkívül alacsony a hatékonysága. Fél év alatt ezzel a hatékonysággal bebizonyítottuk, hogy ha nem tudunk változtatni ezen, akkor a ciklus tervei közül nagyon keveset fogunk tudni megvalósítani. Nem ezt várják tőlünk a választók és mi sem magunktól. Legalábbis én nem ezt terveztem.

A két egyesület 8 mandátuma előre jelezte, hogy a bizottságok kialakításánál erős kompromisszumokat kell kötnünk. Megmondom őszintén, nagyon szkeptikus voltam, valamint az Üzleti Tanács képviselőit sem akkor, sem azóta nem tekintem partnernek, így nagyon beszűkült a lehetőségeink tárháza. Alakítottunk három bizottságot, amelyekből kettőnek az elnökét nem a Syllogos-GIE képviselői adták. A három bizottság közül az oktatási az, amelyik szerintem rendesen ellátja a feladatait, az elnök és a tagjai konstruktív, szakmai munkát végeznek. A kulturális bizottság hivatalosan meg sem alakult, nem tudok róla, hogy egyszer is összeült volna, gyakorlatilag nem működik. Javasolni fogom a megszüntetését, mert csak a pénzt viszi, produktív tevékenység nincs mögötte. A végére hagytam a pénzügyi, vagyonkezelői és beruházásokért felelős bizottságot. Ez a bizottság véleményem szerint hatalmas területeket sajátított ki magának, de ezen rövid időszak alatt bebizonyosodott, hogy nagyon elszámolták magukat, főleg az elnök, és töredékét sem tudják, vagy akarják elvégezni annak a munkának, amit vállaltak. Az elnök nincs tisztában a saját szerepével és többet akadályozza, mint segíti az MGOÖ elnökének munkáját. Ez így nem mehet tovább, amint véget ér a vészhelyzet, ennek a bizottságnak mind az összetételét, mind a feladatkörét felül kell vizsgálni, ha javítani akarunk a hatékonyságunkon. Véleményem szerint a jó önkormányzati működés alapfeltétele, hogy csapatban dolgozzunk és ezt a csapatot az elnök vezesse. Őt kell támogatnunk, az ő munkáját kell segíteni és az ő iránymutatása alapján kell előre haladnunk. Vagy megbízunk benne és követjük, vagy megvonjuk tőle a bizalmat és tovább lépünk. Én úgy gondolom, hogy az elnökünk alkalmas erre a feladatra, jól végzi a munkáját, megérdemli, hogy mögé álljunk és toljuk a szekeret.

A kezdeti időszakban az elnök hivatalvezető nélkül dolgozott, de ez a probléma mára megoldódott. Sikerült egy jó paraméterekkel rendelkező vezetőt találnunk a hivatalunk élére, aki jó munkakapcsolatot ápol az elnökünkkel. Rengeteg terhet levesz a válláról, valamint magabiztosságot adhat számára. Úgy érzem, egy fontos darabja került a helyére a kirakósnak. Rengeteg feladat áll előttünk, de a múlt terhe nyomja még a vállunkat. Azok a képviselők, akik felelősek az előző időszak minden hibáiért, eddig is mindent megtettek, és ezután is meg fognak tenni, hogy különböző akadályokat görgessenek elénk, hogy elvegyék az energiáinkat attól a munkától, amit elvár tőlünk a közösség: tisztázzuk a múltat és mutassunk fel eredményeket a saját ciklusunkban. Én a magam részéről mindent meg fogok tenni, hogy megfeleljek az elvárásaiknak, és nem fogok habozni megtenni a kötelességemet, ha csalódást okozok nekik.

Beloiannisz, 2020.05.27.

                                                                                                       Papalexisz Kosztasz

                                                                                                            MGOÖ-alelnök