Fülöpné Kipru Miranda, fiatal, agilis beloianniszi tanárnő. A görög faluban ismert vagy, de a fővárosban kevésbé. Kérlek, mesélj magadról!

1977.11.08-án Budapestem születtem. Édesapám Kiprosz Jorgosz aki Monopiloban született, édesanyám pedig Kondu Kosztandina aki már itt Magyarországon született. Beloianniszban a nagyszüleim neveltek fel, Kondosz Panajotisz (aki a Beloianniszi Általános iskolában közel 40 évig tanított) és Kondu Fáni (aki a Beloianniszi Óvódában közel 30 évig volt óvónéni). Szüleim és nagyszüleim neve nem ismeretlen a Magyarországi görög közösség számára, ahogy az enyém sem. Az életemet folyamatosan átszőte a görögségért folytatott munka. A nagyszüleim mindig aktív tagjai voltak a közösségnek, ami belém ivódott. Főleg a nagypapámnak voltak politikai ambíciói. Ebből ragadt rám is bőven. A 20-as éveimben a frissen alakult GIE-hez csatlakoztam, Beloianniszt képviselve. Nagyon jó programokat szerveztünk és nagyon össze tudtuk hozni a beloianniszi és budapesti görög fiatalokat. Még azokban az években a Beloianniszi Közoktatásáért Közalapítvány elnökségébe is felkértek. Azokban az időkben kezdtem gyermekprogramokat szervezni. Később a kisfiam óvodás korba lépett és az ÁMK Szülői munkaközösségébe kerültem. 18 évig voltam ennek a szervezetnek a tagja. Évekig nagyon erős szülői gárda volt, és nagyon sok mindent véghez tudtunk vinni. Élveztem ezt a munkát. A gyerekekért dolgozhattam, amit imádok. 2011-ben kerültem a Beloianniszi Görög Nemzetiségi Önkormányzathoz képviselőként. 2011-ben Vangi néni által a 12 Évfolyamos Kiegészítő Görög Nyelvoktató Iskolának lettem az iskolatitkára. Sokat tanultam mellette az iskola életéről, a görög nyelvoktatásról. 2011-től Koranisz Laokratisz megbízott az anyaországi nyári tábor megszervezésével, amit 4 évig nagy szívvel-lélekkel csináltam. Lao-val nagyon sok támogatást szereztünk 2014-ben, így az utolsó ciklusban 85 gyermeket vittünk el 2 hétre teljesen ingyen. (Ezt a tábori formát az új vezetés ígérete ellenére 2015 nyarától megszüntette). 2012-ben a Görög Kutató Intézet titkári feladatait is elláttam Fokász Nikosz vezetésével, akit a mai napig nagyra becsülök, és örülök, hogy láthattam munkásságait. Elkezdtem a Tanítóképző Főiskolai tanulmányaimat az ELTE-n. 2013-ban kértem az áthelyezésemet a beloianniszi ÁMK-ba. Így a Beloianniszi iskolának a titkára lettem, mivel ez az álláshely megüresedett. Nagyon szerettem ezt a munkámat is egész a 2014-es választásig. 2014-ben már látni lehetett, hogy az iskola életében nagy változások lesznek. Fejeltlenség és simliskedés vette kezdetét (2014. november második hetének egyik estéjén megindultak a betonozások a sátor ügyben). Ez 2015 nyarán az igazgatóváltással már ki is csúcsosodott. Mindenféle úton-módon próbáltak megszabadulni tőlem, mert az nem volt számukra megfelelő, hogy egy beloianniszi belelásson az elkövetkezendő ügyekbe. A titkárságról áthelyeztek …, csak nem tudták, hová tegyenek. Felajánlották, hogy vagy a konyhára menjek, vagy legyek takarító az iskolában. Mivel tudtam, hogy az újdonsült igazgató elviselni sem tud, így a takarítói állást választottam. De nem engedték meg mégsem, hogy takarító legyek az iskolában. Beraktak „kultúrfelelősnek” télen a fűtetlen könyvtárhelyiségbe (4 fok volt), semmilyen kulcsot nem kaptam a kultúrház épületéhez és nem volt jogom semmihez. Valójában semmit sem csinálhattam csak ülhettem a 4 fokban. 4 hónapig mindennap felvértezve indultam „háborúba” az új vezetőkkel szemben. Kezdtem elfáradni, és ekkor Papalexisz Kosztasz polgármester felajánlott egy megüresedett állást a polgármesteri hivatalban. Itt dolgoztam egészen 2017-ig. 2017 nyarától a Besnyői Arany János Általános iskolában tanítok, 4. osztályosaim vannak. Beloianniszban 2016-ban megalapítottuk a Beloianniszi Görögök Kulturális Egyesületét, amelynek titkára lettem. Az idei évtől az egyesületünk alá vettük (még a papírmunkák ezügyben hátra vannak) a régen megalakult Beloianniszi Főzőklubot, a Beloianniszi Kiránduló Csoportot, a Szekula Szilvivel idén alapított tánccsoportunkat, mellyel nagyon nagy sikereket aratunk, és az idén alakult Beloianniszi Ifjúsági Klubot.

Hosszú volt az út idáig, sokat tapasztaltam. Kaptam nagyon sok negatív és pozitív kritikát is. Nem nagyon vagyok semleges az emberek számára. Szókimondó vagyok, amit nem mindenki szeret, és nagyon erősen kitartok a véleményem mellett. Ugyanakkor könnyű velem dolgozni és meggyőzhető vagyok értelmes, ész érvekkel. Azt gondolom, ez vagyok én, Miranda.

Mit tartasz különösen szerethetőnek Beloianniszban, és mi az amiben még van fejlődési út előtte?

Szerethetőnek? Az életünket. Jó nálunk élni. Vidék vagyunk, de ez más vidék. Sose vagyunk egyedül. Itt, aki kívülálló szeretne lenni, az is lehet, aki közösségi szerepet szeretne vállalni, azt is megteheti (van bőven mit tenni). Sok a rendezvényünk. Már januárban összeül az összes civil szervezet (nem kevés van nálunk) és falunaptárt készítünk. Hát van vita, kinek melyik hétvége kell. Sűrű a program. De szerintem ez jó és nagyon szerethető. A karácsony meg egyszerűen csodálatos és megható. Az a sok ember a téren, csillogó szemű gyerekek, a forró tea, a forralt bor, a zene … ilyenkor mindenki megnyugszik, hogy jó ide tartozni.

Fejlődni pedig mindig van hova. De azt gondolom, hogy jó irányban vagyunk és folyamatosan fejlődünk a magunkhoz mért lehetőségeinkkel élve. Vannak nagy álmok, de lassan járva azok is elérhetők. Bár pont ma olvastam az ellenzéki polgármester terveit, hogy mekkora beruházások lesznek, ha ő lesz a befutó. Kis iskolánk elkerül a helyéről, és 12 évfolyamos 16 tantermes új kéttannyelvű általános iskola és gimnázium lesz helyette, valamint sportkomplexum és idősek otthona épül. Nagy álmok egy ilyen kis településnek J

A jelenlegi MGOÖ-vezetőség a mai napig kitart amellett, hogy szükség van a tornasátorra. Mi erről az egész történetről a te véleményed?

Mit is mondhatnék. Nagyon sok helyen megosztottam és elmondtam a véleményemet. SZÉGYEN, hogy

• Tönkretették egy 60 évvel ezelőtt jól kitalált intézmény udvarát!
• Tönkretették egy tornatanár és diákjai munkáját, ami 30 év után is megőrizte állagát és használható volt a közösség számára (lebetonozott és felfestett pályafelület, kosárlabdapálya, palánkokkal).
• Elvették az iskolás gyerekektől a biztonságot nyújtó területet, ami a szünetekben a levegőzést biztosította számukra.
• Elvették az iskolás gyerekektől a sok iskolai versenyek helyszínéül szolgáló iskolaudvart.
• Elvették a lehetőséget, hogy az SZMK által vásárolt és kitelepített fa asztalok és padok által nyújtotta lehetőség szerint az iskolaudvaron lehessen tartani tanórát.
• Elvették a lehetőséget, hogy a gyerekeknek a szabad levegőn biztonságban zárt területen tarthassák a testnevelési órákat!
• Elvették a lehetőséget, hogy a gyerekek délután az iskolaudvaron találkozzanak, beszélgessenek, kosarazzanak, vagy lábtengozzanak, úgy ahogy a szüleik tették az ő gyermekkorukban!
• MEGKÁROSÍTOTTÁK A NIKOSZ BELOIANNISZI ÁLTALÁNOS ISKOLA DIÁKJAIT
• A SAJÁT HASZNUKRA FORDÍTOTTÁK A NIKOSZ BELOIANNISZI ÁLTALÁNOS ISKOLA NYERTES PÁLYÁZATÁT!
• A GYEREKEK KÁRÁN NYERÉSZKEDTEK!
• miután mindenki számára teljesen világos és érthető már, hogy mi is történt…MÉG MINDIG HÜLYÉNEK AKARJÁK NÉZNI A GÖRÖG KÖZÖSSÉGET!

A Syllogos országos listáján előkelő helyen állsz. Mik a prioritásaid?

Tudom, hogy kicsit hazabeszélés, de a fent említett téma nálam elsődleges. Mivel a gyerekek a legérzékenyebb pontom, nekik mindenképpen megfelelő és biztonságos körülmények között kell élniük a hétköznapjaikat. Ezért a Beloianniszi iskola áldatlan állapotát mielőbb biztonságossá kell tenni. Gondolok itt az életveszélyes elektromos hálózatra, valamint az iskolaudvarra. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni. Nem azt szeretném, hogy hiper-szuper állapotot teremtsünk (hiszen azért tisztába vagyok, hogy az MGOÖ nagyon nagy bajban van), csak biztonságos legyen. Aztán pályázat útján majd lehet fejlődni is.

A másik prioritás az MGOÖ gazdálkodása. Most írhatnék okos dolgokat, de úgy gondolom, ha mindent látok, akkor tudok véleményt alkotni és akkor látjuk mik is a következő lépések. Azt gondolom, hogy a felelőtlen gazdálkodás nem múlik el nyomtalanul, de felelős személyekkel, némi átmeneti megszorítással (ezekkel nem biztos, hogy népszerű leszek) helyrehozható.

GYEREKEK ÉS FIATALOK!!!! ez szívügyem. Ha jól adjuk tovább, nyugodtabban pihenünk majd J .

Purosz Alexandrosz