„Elvtárs, nagyokos, Pál utcai fiú, észosztó, Don Quijote” – néhány a választások előtt rád ragasztott címkék közül. Melyik vagy valójában?

A legtávolabbinak az „elvtárs”-at, a legközelebbinek a „Don Quijote”-t érzem. Kétségtelen, hogy meglehetősen – talán túlságosan is – nagy az igazságérzetem. Középiskolásan lázadtam az egypártrendszer, katonaként az ostobaságok ellen. Nehezen viselem az elvtelenséget, a köpönyegforgatást.

A bemutatkozásodban az olvasható, hogy nemcsak történelmi, de ó- és újgörög tanulmányokat is folytattál. Hatással voltak ezek a személyiséged alakulására?

Nagyon. Fiatalként csodálva figyeltem a budapesti görög ünnepeken, milyen jól beszélnek és táncolnak görögül az ottaniak. Ha görög szót hallottam az utcán, hevesebb lett a szívdobogásom. Többek között ilyen és hasonló érzések vezettek a bölcsész- és filológiai tanulmányok felé. A görögségemet és a görög múlt bizonyos szintű ismeretét hatalmas ajándéknak, lehetőségnek tekintem, amellyel megpróbálok élni. Mondok néhány példát: Leónidasz, Antigoné, majd a fasizmussal szemben ellenállók példája arra tanít, hogy olykor bármi áron is tudni kell emelt fejjel nemet mondani. Az ókori görögök életét meghatározta az erényes élethez való ragaszkodás, a vágya annak, hogy a nevük sokáig fennmaradjon. Úgy gondolom, hogy ezt csakis tisztességesen élve lehet elérni.

Büszke vagy a görögségedre?

A gyerekeim erre biztosan azt válaszolnák, hogy nagyon. Pedig nem a büszkeség szót használnám. A származásunkat örökségbe kaptuk, nem tettünk érte semmit. Annak inkább megfelelni kell, mint döngetni miatta a mellünket. Nem attól leszünk nagy görögök, hogy komboloj van a kezünkben, második-harmadik generációs görögként törve beszéljük a magyart és görögül szitkozódunk.

A közösségi oldalakon talán a legaktívabb ostorozója vagy az országos szervezeti vezetőknek. Vállalkoznál egy összefoglalóra?

Nem most kezdtem. Évek óta, rendszeresen írtam kritikai észrevételeket a Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete (Syllogos), a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata (MGOÖ) és az Országgyűlés görög nemzetiségi szószólói kabinet működésével kapcsolatban. De ezekkel együtt nagyon sok javaslatot is tettem. Legelőször az egyesület új alapszabályának elkészítésében igyekeztem segítséget nyújtani (az alelnök felkérésére), majd az önkormányzatok feladatalapú támogatásával kapcsolatban tettem indítványokat, de a pohár valószínűleg akkor telt be, amikor az intézmények leépítésének folyamatában a kutatóintézet korábbi vezetőjét lehetetlenítették el a munkájában, a görög iskola költségvetésének nagy részét pedig a saját szabálytalan működésük finanszírozása végett próbálták megkurtítani. Mára a helyzet már szürreális méreteket öltött. Lehet, hogy nem taktikus és nem is diplomatikus, de kimondom, hogy úgy az országos görög önkormányzat, mint a szószólói kabinet teljes kompetenciazavarba került. Csupán három nagyon egyszerű példát említenék.

1. Az országos önkormányzat elnöke, a Syllogos korábbi vezetője a mandátumának lejártakor nem tudott elfogadható beszámolót tenni a tagság számára, és minden jogerős bírósági határozat ellenére, azóta sem adta át a Syllogos kasszáját és dokumentációját az új elnökségnek, és mindennek nincs semmiféle következménye.
2. A Görögség Házáért felelős önkormányzati alelnök havi átlagbért meghaladó összegű fizetésben részesül, miközben az épület kívül-belül gazdátlan.
3. Az országos vezetőség ellensúlyának számító Hellasz-vezetőség a szószólói kabinetért cserébe felhagyott az ellenzéki magatartásával, sőt összefogott az országos önkormányzat elnökének jobb kezével. Létrehoztak egy egyházi ügyekért felelős – politikai – állást, miközben a nemzetiségi szószólói feladatkörök között semmilyen formában nem szerepelnek egyházi ügyek. A szószóló elsődleges feladata a nemzetiségekkel kapcsolatos törvényhozásba történő beleszólás lenne, ennek ellenére mégsem tett indítványokat a nemzetiségi törvény folyamatban lévő módosításával kapcsolatban.

A sort nagyon hosszan sorolhatnám: építési engedély nélkül bővítik az iskolát, két és félmillió forintot költenek a húsvét és a pünkösd megünneplésére, szóvivőt foglalkoztatnak, mivel az országos önkormányzat elnöke nem az (értelmes) szavak embere, politikusoknak aranykardokat osztogatnak és besúgóleveleket írnak, maratoni futást szerveznek Felcsútra, propagandisztikus, a görögség számára teljességgel indifferens témájú konferenciákat szerveznek, miközben nincs fedezet a bérek kifizetésére ...

Hogy tapasztalod, mit gondol minderről a görög közösség?

Az általam ismert görögök többsége gyökeres változást akar. Nekik azt üzenném, hogy ki kell lépni a passzivitásból. Nem elég akarni a váltást. Tenni is kell érte. Tájékozódni kell, beszélgetni és érvelni, valamint elvárásokat megfogalmazni. A jelenlegi és a következő vezetőséggel szemben is.

Egyesek azt mondják, hogy a lázongás mögött mindössze az áll, hogy mások is hozzá akarnak férni a húsos fazékhoz. Te is ezt szeretnéd?

Azért mondják ezt, mert azt látják, hogy a jelenlegi vezetőket a saját és nem a közösségi motivációik mozgatják. Ehhez vannak hozzászokva, és el sem tudják képzelni, hogy lehet ezt másképpen. Pedig a valóság pont ellenkezőleg van. Az anyagiakat tekintve ezen az egészen csak bukni lehet. Az esetemben az országos önkormányzat ügyeivel való foglalatosság meglehetősen sok ráfordított idővel jár, ami bevételkiesést okoz. Tisztában vagyok vele, hogy amennyiben az országos önkormányzat testületében komolyabb szerepet vállalnék, az érezhető jövedelemkieséssel járna. Éppen ezért nem is kívánok hosszú távra ebben a szerepben berendezkedni. Ha azt tapasztalom, hogy az országos önkormányzat a helyes úton járva már „gurul magától”, hátrébb fogok lépni.

Mennyi idő kellhet ehhez?

Nem tudom megmondani. Ha összejön egy lelkes és tenni akaró, intelligens és hozzáértő csapat, és ha megvan a kellő támogatás, akkor kialakítjuk az akciótervet, meghatározzuk a részfeladatokat, kijelöljük a felelősöket, kidolgozzuk az átlátható és kontrollálható működés szabályait, kialakítjuk a harmonikus munkakapcsolatot a hivatallal, az intézményekkel és a települési önkormányzatokkal. De ezt csak csapatban tudom elképzelni.

Köszönöm a beszélgetést!

Papalexisz Kosztasz