Kollatos Fotios, ifjú művész, pedagógus, aki a nemzetiségi önkormányzati világban is járatos. Vállalkoznál egy önéletrajzszerű összefoglalóra?

Színművész, rendező, koreográfus, színész-drámatanár

Thessalonikiben végezte a Színművészeti Főiskolát

A Fővárosi Görög Önkormányzat képviselője

Az Amfitheatro Görög Nemzetiségi Színház Társulat alapítója, vezetője

A Nemzetiségi Színház Társulat tagja

A Nemzetiségi Színházi Szövetség görög képviselője, tagja

A Manolisz Glezosz kiegészítő görög nyelvoktató iskola volt oktatója

A neved egyet jelent a hazai görög színjátszás új pályára terelésével. Teljesen újszerű, amit csinálsz. Mesélj, légy szíves arról, hogy csinálod! A gyerekekből sugárzik a boldogság és az egyéniség. Hogy kezdődött és hogy jutottatok idáig?

A színpadhoz való közelségem egészen kiskorom óta életem meghatározó részévé vált. Különböző művészeti ágakban igyekeztem megfelelni, zongorázni tanultam, verseket szavaltam, táncolni jártam. Ifjúsági színházi körökben vettem részt és a Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozatára történő felvételem során, már biztos voltam benne, hogy a színpad elválaszthatatlan része lesz az életemnek. Thessalonikiben történő tanulmányaim során, a színészi pálya újabb szépségeivel gazdagodtam, egyben megtapasztaltam a színészlét nehézségeit, hogy milyen komoly kihívást jelent az ember életében, ha ezt a szakmát választja. Ezt a hivatást csak tiszta szívvel, nagy alázattal és mások iránti tisztelettel lehet művelni. Amikor legelőször gyerekek elé álltam, és láttam a szemükben, hogy tőlem várják az instrukciót, megéreztem ennek az óriási felelősségét. Az sem egy egyszerű eset, amikor „te viszed vásárra a bőrödet”, de amikor növendékeidet teszed ki annak a mérhetetlen feszültségnek, melyet egy igényes színpadra való kiállás jelent, akkor bizony megremeg a lelked és nem csak a lábad. De tiszta ésszel és szívvel, biztonságot sugározva kell végigvinni a vállalt feladatot és akkor boldog pillanatoknak nézhetsz elé.  Megtisztelő, hogy az a véleményed, hogy valami újat hozok a görög színjátszáson belül, de ennek nyilvánvaló volt előzménye és remélhetőleg folytatása is lesz. Az, hogy a görög színjátszás Magyarországon milyen formában, milyen feltételek között, kikkel és nem utolsósorban milyen céllal tud folytatódni, ez komoly elhatározást igénylő, konszenzuson alapuló döntést kell, hogy jelentsen, felmérve az igényeket a hozzá rendelhető eszközöket, anyagi személyi feltételeket.

Röviden szeretnék arra válaszolni, hogy hogyan is csinálom a gyerekekkel való foglalkozásokat, bár erről hosszasan, akár egy tanulmány formájában lehetne értekezni. Elengedhetetlen a szeretet, amivel közelítesz a gyerekek felé, szakmai képzettség, drámapedagógiai módszertan feladathoz mért helyes kiválasztása, a gyerekek egyéni sajátosságainak maximális figyelembevétele, a különböző korosztályok adottságaikhoz, képességeikhez igazodó feladat, szerepkiosztások megfelelő kiválasztása.  Remélem az a példamutató magatartás, kisugárzás, amely a tanár személyét kell, hogy jellemezze, bennem is megvan, és talán ez által válik hitelessé a drámatanári, pedagógusi, rendezői tevékenységem. Nyilván tovább nehezíti, színesíti a feladatot, ha egy színdarabot kell betanítani, olyanok számára, akiknek a görög nyelv tanult idegen nyelvnek minősül. Azonban a feladatok nehézsége nem korlátozhatja a pedagógust abban, hogy mosollyal, empátiával, nagyfokú türelemmel közelítsen növendékei felé. Ha ily módon jár el, akkor a gyerekek szemében visszatükröződik mindaz a szeretet, amiben részesültek, és ha ez egy sikerélményben koncentrálódik, akkor nemcsak boldogság élményben van részünk, hanem személyiségfejlődésünk, tudásunk ily módon fejlődhet, gyarapodhat. Az egyik legfontosabb feladatunk, észrevenni gyerekeinkben, növendékeinkben a bennük rejlő különféle tehetséget és azt biztatva a felszínre hozni, erősíteni.

Intézményesülhet véleményed szerint a görög színjátszás? Vagy elegendő, ha ez megmarad színjátszóköri szinten? Egyáltalán, honnan szereztek forrást a munkátokhoz? Van-e követendő példa a többi hazai nemzetiségnél?

A legfőbb mulasztása az elmúlt MGOÖ vezetőségeinek, hogy nem tudott intézményesülni a magyarországi görög színjátszás, amely az ötvenes-hatvanas években (nagyszüleim korosztályára gondolok) virágzott, melyet a Neaniki Szkini létrejötte megpróbálta feléleszteni, de „ tiszavirág  életűnek„ bizonyult, mert egyrészt nem kapott olyan szellemi, anyagi támogatást az akkori vezetőktől, mellyel meg tudták volna alapozni azt, amit más nemzetiségek megtettek és a mai napig nemzetiségi színházként funkcionálnak (!). Másrészt befutott görög származású színésztársaim karrierépítésük mellett nem ambicionálták soha egy ilyen színház létrejöttét. Úgy érzem, hogy még mindig egyedül kell felvállalnom ezt a nemes feladatot oly módon, hogy a mostani MGOÖ vezetősége semmifajta erkölcsi vagy anyagi támogatásban nem részesített, sőt inkább gátolták a munkámat. Akik segítettek ezen tevékenységemben, és a mai napig mellettem vannak, az a családom, a barátok, színésztársaim, egyes kerületi önkormányzatok képviselői és azok a szülők, akik látják gyermekük fejlődését, fontosnak tartva nem csak a nyelvi fejlődésüket, hanem azt tapasztalják, hogy egy olyan közösséghez tartoznak ők maguk is, mely az igazán görög identitás megőrzését szolgálja.

Az elkövetkezendő testülettől elvárnám, hogy tűzze ki célul a Görög Nemzetiségi Színház létrejöttét és azt a lehetőségekhez mérten támogassa, keresse meg azokat a feltételeket, mely a fenntartásához, működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges.

Az iskolarendszer megreformálása mellett ezt tartom jövőnk legfőbb feladatának, mert ez a két legfontosabb pillére megmaradásunknak, melyben a görög nyelvi kultúránkat meg tudjuk őrizni.

Mesélj egy kicsit a művészeti tevékenységedről! Hol ebben, hol abban a színdarabban lehet látni. Egy örmény származású hölggyel csodálatos duettet adtok elő? Mi van még a tarsolyodban?

Köszönöm az elismerő szavakat. Ebben az évben több színházi darabban vállaltam szerepet.  Természetesen a színházi szakkört tovább szeretném vinni tanítványaimmal, az Amfitheatro Nemzetiségi Színház újabb meglepetéssel készül. Igazi ókori görög darabokat szeretnénk létrehozni, ami teljesen új alapokra helyezi a Magyarországon megszokott színjátszást és ezzel a céllal reméljük, hogy valódi görög színház, amfitheatro jöhet létre.  Örömmel tölt el, hogy úttörője lehettem a Nemzetiségi Színházi Társulat létrejöttének.  Számos felemelő előadásnak voltam részese belföldön és külföldön egyaránt. Itt is új darabbal készülünk, melynek premierje hamarosan várható.

A fővárosi testületben mely területekhez tudnál hozzátenni? Melyek a legfőbb elképzeléseid?

A kulturális területeken továbbra is kivenném a részemet a feladatokból. Közös munkával, szerteágazó módon kéne bővíteni programjainkat. Fontosnak tartanám pl., hogy a fővárosban élő görög, ciprusi fiatalokat bevonjuk, programjainkba, közösségünkbe, hiszen rajtuk keresztül közvetlen módon kapcsolat teremtődik az anyaországgal, érthető módon az Ő bevonásukkal – függetlenül politikai hovatartozásuktól- színesebbé, élénkebbé „görögebbé” tennénk közösségünk életét.  Támogatni kéne a jövőben nagyobb mértékben azokat a civil szervezeteket, egyesületeket, amelyek mögött tényleges teljesítmény áll. Több figyelmet szeretnék fordítani idős honfitársainkra, adott esetben ötletként felvetném egy idősek otthonának kialakítását, ahol az egyedülállókat, ellátásra szorulókat gondozásba vennénk. Emellett természetesen a fő feladat - amit öt éve próbálok elérni - hogy fiataljaink tényleges közösségben magukénak érezzék identitásuk megőrzését és ennek a célnak az elérésében képesek legyenek önként plusz munkát, energiát befektetni, belátva azt a tényt, hogy az erre fordított idő az Ő fejlődésüket szolgálja.

Purosz Alexandrosz